Rémesen rozsdás régi emlék
Kéretlen égeti szemem elé képét
Kitörölni, tudom, sosem fogom
De ha rá gondolok, összeszorul gyomrom
Gaz voltam, a legmocskosabb
Összetörtem és eldobtam, Ki a legfontosabb
Akárhogy nézem, nincs rá mentségem
Örökre cipelem, saját keresztségem
Megváltás, feloldozás, a vágyott álom
Ezt a kínt, senkinek sem kívánom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.